Vivax 
2008-ban fogtam bele a komolyabban az airosftba, egy barátommal közösen és mindketten a hadipuskák replikái közül választottunk magunknak fegyvert. Így esett az én választásom a Cyma M14-es puskára, míg ő egy CA G3SG1-et vett. Nálam megszokott, hogy a fegyverek jönnek mennek a kezeim között, így röpke 3 évvel később ez a fegyver már a saját arzenálomat erősítette. Ekkor fertőzött meg a HK G3 és lett az elsőszámú kedvencem.
Az éles eredetije 1959-óta húzza a német (majd később a fél világ) katonáinak a vállát. A görgőzáras fegyvercsalád első tagja a kilencvenes évek végéig maradt a Bundeswehr alaptípusa, több millió darabot gyártottak belőle. Több ország (Szaud-Arábia, Irán, Törökország) nemcsak rendszeresítette, hanem licensz alapján gyártotta, gyártja máig. Felvevőpiacát az említett közel-keleti térségen kívül a Távol-Kelet és Dél-Amerika adta. A rohampuska alváltozatai az évtizedek során többfajta csőhosszal, többfajta kaliberben (köztük 7,62×39- ben is!) készültek, ismertebb közülük a H&K33 kereskedelmi néven gyártott 5,56×45-ös kivitel, melyet rendőri különleges egységek mellett a brazil és a maláj hadsereg is rendszeresített. „Civil”, sportlövőknek, tartalékosoknak szánt változatai is léteztek. A G3 karrierjének eddig utolsó mozzanata az volt, amikor (az USA-t megelőzve, akik az M14-et vették elő középtávra) az Afganisztánban harcoló német egységek 2006 után saját erős kivitelezésben céltávcsövekkel és egyéb korszerű kiegészítőkkel látták el a depókból előszedett G3-kat, és támogató mesterlövészpuska (designated marksman rifle – DMR) szerepkörben alkalmazták azokat. Érdekességként jegyzem meg, hogy a G3 tervei a német állam tulajdonában vannak és nem a H&K-nál.
Ezután a kis kitérő után visszakanyarodnék az airsoft vonalra, hogy eljussunk a címben szereplő fegyverhez.
Az idők során nagyjából 15-20db HK G3 volt a tulajdonomban, és kisebb nagyobb megszakításokkal, szinte mindig állt/áll egy a sarokban. A haverok csak úgy jellemeztek, hogy “a G3 póféta”. Igen tökéletesen fedi a valóságot, mert nálam az első számú favorit. Annak ellenére, hogy egy nem túl rövid fegyverről, beszélünk, számomra tökéletes, mint formájában, mint súlyelosztásában. A kezeim között megfordult temérdek fegyver közül mindig is ez lesz az, amit úgy használok, mintha a kezem meghosszabbítása volna. Az elején hátrányaként a kevésbé karácsonyfázhatóságát tudtam volna felróni, mert régebben szinte semmi taktikai kiegészítő nem volt az airsoft G3-hoz. Ezt igyekeztem kreativitással abszolválni. Azaz magam álltam neki szerelékekkel és kiegészítőkkel tele pakolni a fegyvert, hogy lámpát, mellső markolatot, bipodot tehessek rá. Ezt követte már magának a puska tokjának módosítása. Fórumokat olvasva jöttem rá, hogy a CA G3, Mp5 és HK33 részben kompatibilis egymással, így először egy MC51 SBS-t készítettem magamnak, majd ezt követte több G3K, ami a Gewehr 3 rövidített változata volt. Ez a 175cm magasságomhoz jobban is passzolt.
A mellékelt képeken láthattok párat az akkor készült fegyverekről.
Ahogy a technológia fejlődött úgy jelentek meg előbb a kevésbé, majd később sikeresebb gázos rendszerű karabélyok és puskák is. Többször is fel-fel röppent annak a híre, hogy egyik másik airsoft fegyvergyártó nekiáll gázos G3 konverziónak. Sajnos 6-7 évig csak csorgattam a nyálamat, mert vagy vakvágányra futott a projekt, vagy kacsának bizonyult a hír. Aztán egy szép napom az LCT nevű tajvani gyártó előrukkolt egy képpel, amin egy airsoft HK G3 szerepelt és a mellette olvasható reklámszövegből kiderült, hogy lemezsajtolásos technikával, acélból fogják készítik majd az AEG-eket. Felcsillant a szemem, mert tudomásom volt róla, hogy az LCT és a VFC jó kapcsolatot ápol egymással, így biztosra vettem, hogy lassan eljön az én időm, és vége kijön a gáz blow back Gewehr Drei.
Nagyából egy évvel a megjelenést követően Németországból be is rendeltem a replikát. Két okból esett arra a boltra a választásom:
- Akciós kínálatukban a fegyveren kívül volt egy plusz tár, egy 120cm-es cordura
fegyvertáska, 1 kiló, 0.30-as G&G BB. Mindezért 500€-t kértek. - Az ottani jogszabályoknak megfelelően csak egyeslövés van a fegyverben, viszont
mivel alapvetően DMR szerepkörre szántam még örültem is, hogy nincs benne sorozat
lövés funkció.
A németesen elegáns fegyverdobozt kibontva, első benyomásra egy masszív, az élessel szinte megszólalásig hasonlító airsoft fegyvert tartottam a kezemben. Az is kiderült, hogy a replika tényleg tökéletes mása az eredeti puskának, hiszen a kiegészítők helyi jogszabályok keretekein belül, éles alkatrészekkel (tusa, válltámasz, előágy, bipod, irányzékok, lángrejtő, hord fogantyú) is felruházhatók. Meg is indult a felnőtt legózás, ugyanis a német ZIB Militaria oldalon temérdek kiegészítő elérhető volt, hogy kiéljem magam ezen a téren.
Kívül szinte minden acél, aminek annak kell lennie. A belsejében az elsütő házon belüli alkatrészek és a hopup kamra spiáter, viszont egy év használat után sem gondolom, hogy egyből aftermarket cuccokhoz kellene nyúlni. Az említett hopup kamra számomra az etalon. Tökéletes a lenyomó, a gumi és a cső szája is ahhoz, hogy a gyári konfiguráció megmozgasson és nagy lőtávra ellőjön akár 0.48-as bb-t is.
A képen szereplő Maple Leaf gumi tartósan bele sem került, mivel sokkal gyatrább anyagminőségű volt, mint a gyári VFC.
Nagyon meglepett, hogy egy átnézést, zsírmentesítést követően gyakorlatilag dobozból játszható fegyvert készített az a VFC, aminek az első generációs fegyverei közel sem voltak eddig tökéletesek. Amit hátrányként fel tudok róni és ez alapján biztos vagyok, hogy nem is lesz sláger termék, az a maximum 20bb-t fogadó tár, ami ráadásul arany árban van. Postával nagyjából 80€-t kérnek érte, miért már használható gbb pisztolyt is kapunk. Mindezt leszámítva egy kicsit sem bántam meg a projektbe ölt forintokat….(„Ennyiből a feleségét is elvihette volna egy all inclusive nyaralásra.” ????)
Miután elkészült a DMR verzió, azon kezdtem gondolkodni, hogy jó lenne valami még ennél is egyedibb fegyver készítésébe kezdeni. Bújni is kezdtem a netet és rábukkantam a brit Andy Jamison cikkére, ahol egy 1991-es fotón szereplő csakugyan brit ejtőernyős G3K-ját építette meg 100%-os hasonlóságban.
Igazi mestermunka, itt megtekinthetitek: LINK
Ez a cikk meg is adta a kezdő lökést, így beszereztem még egy VFC G3-at (egy G3 nem G3 ????), amit alapos mérlegelés és méretezés után átadtam Pálla Barnának, aki igazi vasasos. Vele finomítgattunk a terveket, amit követően gondos kezei levágták a felhúzó házat a tokfelsőn, lerövidítették a külsőcsövet, és elkészítettek egy rövidebb csőtorkoalatot is.
Eközben jómagam beszereztem egy műanyag NAVY tokalsórészt, egy LCT betolható válltámasz adaptert, amire felkerült a pofadékos válltámasz.
Mivel erre a tokméretre maximum az éles HK33 frontja menne fel, (ami egy kisebb vagyonba kerül), a vékony, teljes hosszúságú G3 előágy vágása és megmunkálása mellett döntöttem. Volt rá próbálkozás, hogy 3D nyomtatóval készíttetek rá egy M-lock rendszerű ágyazást, de az zsákutcának bizonyult. A front kapott egy szalagkapcsolós fegyverlámpát, és egy mellső markolatot. Az optikához beszereztem egy alacsony szereléket, és már lehetett is összeépíteni az egészet.
Nagyjából egy hónapos munka és gyűjtögetés után összeállt a képen szereplő végleges formája a puskának.
Büszkén mondhatom, hogy valószínűleg az első „brit” G3K, azaz az L100A1 tulajdonosa vagyok az országban. Legjobb tudásom szerint 10 darabnál több nincs ezekből a világon.
Források:
http://retrorifleblog.com/g3ka4s-of-the-uk/
https://www.shootingpress.hu/egy-nemet-sikertortenet-a-heckler-und-koch-gorgozaras-fegyvercsaladja/
A fegyverről készült nagy felbontású képeket itt találjátok:
https://imgur.com/gallery/ExBTXQa
https://imgur.com/gallery/HtefdZv
https://imgur.com/gallery/Yz2Qdgh
https://imgur.com/gallery/X8ywbyW
https://imgur.com/gallery/gr4r0Sm
Vivax
